Szélsőségek - a kuporgató és a tékozló
Ha a pénzkezelést tekintjük, a gyakorlatban két szélsőseges esettel találkozhatunk, ezek: a kuporgató és a tékozló.
Kuporgatónak hívom azt az embert, aki megfelelő bevétellel rendelkezik, ám szélsőségesen visszafogott életet él, pénzét tárolja, tartalékolja, különböző okok miatt (ez elég egyéni lehet). Jellemző rá, hogy messze a lehetőségei alatt él, szinte már sanyargatja magát azzal, hogy nem enged meg magának szinte semmit. Azt gondolom, az ilyen ember fő motiváló érzelme a félelem, legvalószínűbb esetben attól, hogy mi lesz, ha elapad a pénzáram. Ahhoz ragaszkodik szinte már görcsösen, az nyújt valamelyes érzelmi kielégülést, ha felhalmozhat. Olvashatunk híradásokat olyan idős emberekről, akik folyton szakadt ruhában jártak, amíg éltek, de milliók maradtak utánuk.
A másik szélsőség az, amit tékozlónak hívok. Nagyjából az jellemzi, amit Nagy Feró annak idején a Beatricével megénekelt: "Ami befolyik, az rögtön kifolyik". Az ilyen emberre az jellemző, hogy szinte égeti a zsebét a pénz, ha van neki, szeretné azonnal elkölteni, amíg teheti. Meghatározó tulajdonsága, hogy panaszkodik arról, hogy szegény, hogy neki sosincs pénze, ugyanakkor alkalmanként olyan dolgokat enged meg magának, amik megvásárlása józan ésszel kifogásolható cselekedet. Megfigyeltem, hogy az ilyen embereknél a pénzügyi tudatosság alacsony szinten van, így szinte a meglepetés erejével hat télen az egyébként előre meghatározható időben érkező (és viszonylag kiszámítható összegű) fűtésszámla. Alaphite az "Én szegény ember vagyok, nincs pénzem." És lőn.
Közös tulajdonság, hogy - véleményem szerint - mindkét szélsőségnek lelki okai vannak, melynek feltárása sokat segíthet a megoldás megtalálásában és megvalósításában.
Magadra ismertél valamelyikben?
Ismersz olyat, aki egyiknek vagy másiknak a tagja? Szólj neki a blogról, és olvassátok tovább együtt! Valószínűleg sok hasznos információt fogtok még itt találni.
Dani
P.S. Szolgálati közlemény: Úgy tervezem, hogy heti két bejegyzést írok a blogba. Kaptam egyik olvasómtól egy olyan tippet, hogy készítsek hírlevelet, amire ha feliratkozik, e-mailben kap értesítést az új bejegyzésekről. Köszönöm neki az építő ötletet, megvizsgálom a lehetőségét.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Szia Dani!
VálaszTörlésEddig érdekesen hangzanak a bejegyzések, kíváncsi vagyok a folytatásra!
Én Anyukámra ismertem a "tékozló" kategóriában, konkrétan ez a téli fűtés számlás eset Vele is megtörtént. Pont így, ahogy leírtad. Sajnos Vele gyakorta megesik, hogy kiad sok mindenre (ruha, egyéb...), s utána pedig a számláknál megriad, csodálkozik. Ennek ellenére a következő hónap ugyanúgy költekezssel telik. Aztán jönnek a számlák. No meg a szegénységtudat. Ördögi kör...Nem tudom, ezzel mit lehetne kezdeni. S lehet, én is hasonlítok kicsit Anyukámra. Mi az ellenszere ennek a tékozló magatartásnak? Hogy lehet tenni ellene?
Mit lehet kezdeni a "nekem nincs erre pénzemmel", s szembesíteni, hogy lenne, ha nem költené el?
(Bocsánat a hosszú monológért, csak sok kérdés vetődött fel)
Minden jót, üdv,
Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
VálaszTörlésÖrülök a megjegyzésednek, és köszönöm a bizalmad, igyekszem neki megfelelni.
Hogy mi az ellenszer és mit lehet tenni? Nos azt terveztem, hogy az elkövetkezendő hetekben pontosan ezekkel a dolgokkal fogok foglalkozni, legalábbis ennek a legalapvetőbb összetevőivel. De egyelőre nem lőném le a poént. (Iratkozz fel az értesítésre, nehogy lemaradj!)
A másik kérdés (szembesíteni valakit a hibájával, és segíteni neki) szintén megér egy pár bejegyzést, de én azt gondolom, hogy másokat megváltoztatni nem könnyű (sőt, sokan addig is elmennek, hogy lehetetlen). Inkább fogadd el olyannak, amilyen, és aztán lehet, hogy mégis elkezd változni.
Azt gondolom, hogy mindenkinek magának kell akarnia a változást. Ez a blog is erről szól: Elsősorban azoknak írom a bejegyzéseket, akik ráébredtek, hogy nem jó ez így, és hogy valamit tenni kéne...
Egy tanácsom azért mégis van: Mutasd meg neki ezt a blogot, főleg ami az elkövetkezendő néhány bejegyzést illeti. Hátha talál valami hasznosat magának, hátha ráébred valamire.
Olvassátok együtt!
Dani