Erre a kérdésre többféle magyarázatot is lehet adni. Az a kettő, amiről itt írni fogok látszólag szöges ellentétben állnak egymással, bár szerintem a lényegük ugyanaz. Lássuk, mi is ez a kettő.
Az első a Vonzás törvényével kapcsolatos. A Vonzás törvénye azt mondja ki, hogy amire gondolunk, amire fókuszálunk, azt bevonzzuk életünkbe, legyen az jó, vagy rossz egyébként. Így a Vonzás törvénye azt tanácsolja, hogy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amiket szeretnénk (ezeket hívom céloknak), ahelyett, amit nem szeretnénk. A többiről a Vonzás törvénye gondoskodik.
A második (ami nekem személy szerint jobban tetszik), az pedig pszichológiai alapú magyarázat. Bár a pszichológia egy szerteágazó tudomány, többféle iskolája van, de Freud óta általánosan elfogadottá vált, hogy a pszichét két részre bonthatjuk: tudatos és tudat alatti részre.
A tudatos elme az irányító központ, ő elemez, analizál, dönt, és fókuszál (ő a főnök). A tudatalatti elme (őt nevezhetjük szolgának) pedig elraktározza az információkat, és alapműködéseket biztosít: az általa megtanult információk automatizmusokat, mentális programokat határoznak meg az életünkben (mint pl. a tékozló vagy kuporgató magatartása). A két rész megértésére jó példa az autóvezetés. Mikor vezetni tanulunk, a tudatos elmével irányítjuk mozdulatainkat, azok nehézkesek, darabosak. Miután megtanultuk a mozgássorozatokat (a tudatalattiban programokká álltak össze), már nem az a kérdés, hol a kuplung és hol a gáz, hanem hogy mi van a rádióban, és hogy a műsorvezető milyen ostobaságokat mondott már megint. A tudatalatti elme átvette a vezetés koordinálásának feladatát, felszabadítva a tudatos elmét a terhek alól.
A tudatalatti elme azonban nem csak mozgássorokat képes elsajátítani, hanem azt is, hogy mi az, ami hasznos információ és mi az, ami haszontalan. A hasznosság osztályzása pedig aszerint történik, mennyire felel meg valami az eddigi hiedelmeknek. Ezáltal a tudatunkba jutó információkat is képes szűrni. Terveztük már valaha autó vásárlását? Feltűnt, hogy mikor a tervezgetés fázisában hogy megnőtt azon gépkocsik száma, amilyet mi is venni akartunk? Pedig nem, csak a tudatalattink irányította rá a figyelmünket.
Mi történik, ha célt tűzünk ki? Ha sokat foglalkozunk vele a célunkkal, mert fontosnak tartjuk, akkor ez egyrészt energiát ad, hogy átlendüljünk egy-egy nehézségen, valamint - ahogy az autóvezetés gyakorlása közben is - a tudatos elméből elkezd átszivárogni az információ a tudatalatti elménkbe, aki jó szolga módjára úgy irányítja a figyelmünket, hogy észrevegyük a minket körülvevő információáradatban azt a lehetőséget, ami nekünk a célunk megvalósításához kell.
Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy a céloknak hajtóereje van, ami segít a lehetőségek megteremtésében/észrevételében, és energiát ad, hogy el is érjük a vágyott jót.
Neked melyik magyarázat a szimpatikusabb?
Az első a Vonzás törvényével kapcsolatos. A Vonzás törvénye azt mondja ki, hogy amire gondolunk, amire fókuszálunk, azt bevonzzuk életünkbe, legyen az jó, vagy rossz egyébként. Így a Vonzás törvénye azt tanácsolja, hogy foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amiket szeretnénk (ezeket hívom céloknak), ahelyett, amit nem szeretnénk. A többiről a Vonzás törvénye gondoskodik.
A második (ami nekem személy szerint jobban tetszik), az pedig pszichológiai alapú magyarázat. Bár a pszichológia egy szerteágazó tudomány, többféle iskolája van, de Freud óta általánosan elfogadottá vált, hogy a pszichét két részre bonthatjuk: tudatos és tudat alatti részre.
A tudatos elme az irányító központ, ő elemez, analizál, dönt, és fókuszál (ő a főnök). A tudatalatti elme (őt nevezhetjük szolgának) pedig elraktározza az információkat, és alapműködéseket biztosít: az általa megtanult információk automatizmusokat, mentális programokat határoznak meg az életünkben (mint pl. a tékozló vagy kuporgató magatartása). A két rész megértésére jó példa az autóvezetés. Mikor vezetni tanulunk, a tudatos elmével irányítjuk mozdulatainkat, azok nehézkesek, darabosak. Miután megtanultuk a mozgássorozatokat (a tudatalattiban programokká álltak össze), már nem az a kérdés, hol a kuplung és hol a gáz, hanem hogy mi van a rádióban, és hogy a műsorvezető milyen ostobaságokat mondott már megint. A tudatalatti elme átvette a vezetés koordinálásának feladatát, felszabadítva a tudatos elmét a terhek alól.
A tudatalatti elme azonban nem csak mozgássorokat képes elsajátítani, hanem azt is, hogy mi az, ami hasznos információ és mi az, ami haszontalan. A hasznosság osztályzása pedig aszerint történik, mennyire felel meg valami az eddigi hiedelmeknek. Ezáltal a tudatunkba jutó információkat is képes szűrni. Terveztük már valaha autó vásárlását? Feltűnt, hogy mikor a tervezgetés fázisában hogy megnőtt azon gépkocsik száma, amilyet mi is venni akartunk? Pedig nem, csak a tudatalattink irányította rá a figyelmünket.
Mi történik, ha célt tűzünk ki? Ha sokat foglalkozunk vele a célunkkal, mert fontosnak tartjuk, akkor ez egyrészt energiát ad, hogy átlendüljünk egy-egy nehézségen, valamint - ahogy az autóvezetés gyakorlása közben is - a tudatos elméből elkezd átszivárogni az információ a tudatalatti elménkbe, aki jó szolga módjára úgy irányítja a figyelmünket, hogy észrevegyük a minket körülvevő információáradatban azt a lehetőséget, ami nekünk a célunk megvalósításához kell.
Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy a céloknak hajtóereje van, ami segít a lehetőségek megteremtésében/észrevételében, és energiát ad, hogy el is érjük a vágyott jót.
Neked melyik magyarázat a szimpatikusabb?
Dani
(folyt. köv.)
Kedves Dani!
VálaszTörlésNekem mindkét magyarázat szimpatikus, hiteles. Hiszek a Vonzás törvényében, s abban, ha egy célunkra nagyon "rákattanunk" mentálisan, akkor el is érjük azokat.
És ellenkező esetben is érrvényes. Ha folyton azt mondogatjuk magunkban, én ezt úgyse tudom elérni, nem vagyok elég okos, ügyes, stb..., csak azt érjük el, hogy tényleg egyre távolabb kerülünk az áhított célunktól.
Mint egy önbeteljesítő jóslat.
Én igyekszem általában pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Egy nemrég történt példa:úgy volt, hogy egy tárgyból most aug. 26-án vizsgázok, lévén hogy jelenleg Erasmus félévem van, s ezért csúsztattam. Aztán írt a Tanárnőnk, hogy más időpont a jó, ami már nekem kései lenne, s akadályozná a többi tárgyam felvételét, s nagyon rosszul sülne el, ha nem tudnék az eredeti időpontban vzsgázni.
De hittem abban, hogy mégis az áhított időpont lesz a befutó. Írtam egy e-mailt a tanárnőnek, hátha van mód mégis aug.26-án menni. És lőn! Jóváhagyta mégis.
Tudom, bagatel példa, de a lényeget mutatja. Nem kétségbeesni! S aki kicsiben tudja, sikerül nagyban is:)
Minden jót, üdv:
Zsuzsi
Kedves Zsuzsi!
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült elrendezni a vizsga időpontját.
Egyetértek azzal, amit mondasz.
Dani